Hello!:) Ahogy ígértem, itt van a rész!:) Nem tudom, hogy az előző hogy tetszett, mert nem vagyok otthon és nincs netem, most is csak egy oldalszerkesztési módszerrel kerülnek fel a részek, de azért jó olvasást!:)
-Jó, ok, tényleg húzós ez így. De akkor én mit csináljak? Hogy segítsek?-, Néztem rá szomorúan.
-Hát, valakinek meg kéne tervezni a gyerekszobát is...-, Mosolygott rám.
-Mi? Ez komoly?-, Néztem rá.
-Igen, már ha vállalod.:)-, anyu
-Naná, simán! Szabad kezet kapok?-, Néztem rá reménykedve.
-Igen, nagyjából, de ha lehet, ne költs rá milliókat!:D-, anyu
-Ok, majd igyekszem. De melyik szobát kéne? A vendéget?-, én
-Igen, arra gondoltunk. Ha jönnek hozzánk, még mindig el tudjuk őket szállásolni a kanapén, az úgyis kihúzhatós.-, anyu
-Pesze, meg van szerintem még matracunk is, meg minden. Az én ágyam meg nagy, szóval ha Bill jön vagy valamelyik lány, akkor alhat velem is.-, én
-Na, akkor nem haragszol nagyon?-, anyu
-Nem, dehogy, igazatok van.:)-, én
-Ok. Akkor mikor beszéljünk a tervekről?:)-, anyu
-Öhm, mondjuk most?-, Vigyorogtam rá bájosan.
-Jó, ok.:D-, Negyed óra múlva már lelkesen magyaráztam a nappaliban ülve. Ők a kanapén voltak, én meg velük szemben, a kis dohányzóasztalka másik felén.
-Milyen színűek legyenek a falak?-, Péter
-Még nem tudjuk, hogy fiú lesz-e vagy lány, úgyhogy valami olyan kéne, ami mind a kettőnek jó.-, anyu
-Sárga?-, Vetettem fel az ötletet.
-Jó, az szép, nekem tetszik.-, anyu
-Nekem is. Festék vagy tapéta?-, Péter
-Festék!-, Vágtuk rá egyszerre anyuval.
-A kicsik össze-vissza firkálnak mindent, beleértve a falat is. A tapétát nem hiszem, hogy pár év múlva csak úgy szimplán le lehetne festeni, túl azon, hogy ahhoz szakember kell, hogy felrakják, ami egy vagyon. A fehér festéket olyanra színezzük, amilyenre csak akarjuk.-, én
-Igazatok van, ok. A szüleim fél éve újították fel a házat, szerintem maradt még náluk fehér beltéri festék. Az jó, nem?-, Nézett ránk
-Persze, király lesz!:)-, én
-Holnap beszélek is velük.:)-, Péter… Pár nap múlva anyuval felmentünk a padlásra és keresgéltünk, hátha találunk valami használhatót.:) Találtunk egy kicsi szőnyeget meg a régi kis asztalkámat., amit úgy döntöttünk, hogy átfestünk, mert már nem volt olyan szép, mint anno 19 évvel ezelőtt.
-Meghoztam a festékeket.-, Jött be a házba Péter.
-Ügyes vagy!:)-, Puszilta meg anyu köszönésképp.
-Hogy vannak a szüleid?:)-, Köszöntem neki én is.
-Jól, örültek, hogy láttak.:) Anyu már most nekiállt kissapkákat meg kiscipőket kötögetni. 2 akkora fonalgombolyag volt mellette, hogy az egy egész hadseregnek elég lenne.:D-, Péter
-De aranyos!:)-, én
-Téged is szeretnének ám már megismerni.-, Péter
-Tényleg?-, én
-Aha. Na, elmegyünk színezőt venni?-, Péter
-Mehetünk. Anyu, jössz te is?-, én
-Igen, csak átöltözöm.-, Ment fel az emeletre.
-Péter!-, én
-Hm?-, Fordult felém.
-Csúcs vagy!:)-, Ugrottam a nyakába boldogan. Másnap kipakoltuk a szobát (kicsit rumlis lett a ház), következő nap pedig elkezdtük kifesteni. Egyedül nem akartam vele szórakozni, mert féltem, hogy elszúrok valamit, ezért mindig megvártam.:)
-Na, hogy haladtok?-, Jött be anyu.
-Hé, te innen ki vagy tiltva! Ne szagolj festéket, nem tesz jót!-, én
-Igaza van, tényleg tiltott zóna ez neked!-, Ment oda anyuhoz és megpuszilta, majd elkezdte kitessékelni.
-Jól van, na! Nem vagyok én halálos beteg, nyugi!-, Mondta kicsit sértődötten.
-Ne haragudj, te tényleg nincs túl jó szaga, mi is igyekszünk gyorsan végezni. Meg te szép ruhában vagy, mi ezekről már úgyis lemondtunk.:)-, Simogatta meg az arcát ügyelve, hogy ne legyen festékes. Én eközben diszkréten az ablak melletti részt festettem.:)
-Ok, nem megyek be. De kértek inni valamit?-, anyu
-Hát, esetleg egy kis kólát vagy valamit, de nem muszáj, pihenj csak!:)-, Péter
-Megőrülök, annyira unom magam. Semmit nem engedtek csinálni...-, Mondta szomorúan.
-Emma, milyen feladatot adjunk anyunak, hogy ne unatkozzon?-, Fordult felém Péter.
-Öhm, úgy terveztem, hogy varrok dolgokat a szobába. Függönyt, takarót, ilyesmiket. A szobámban van az ágyamon egy nagy szatyorban egy halom anyag. Abból válogasd ki, hogy melyek tetszenek, ok?-, én
-Ok, de előbb hozok nektek inni valamit, mielőtt megaszalódtok itt a 40 fokban.:)-, Úgy tűnt örül, hogy végre csinálhat valamit.:)Nemsokkal azután, hogy végeztünk a festéssel, Anna és Lisa hazajöttek Németországból, Gustav és Georg pedig kimentek Los Angelesbe az ikrekhez. Megbeszéltem a lányokkal, hogy együtt elmegyünk nézni új bútorokat meg mindenfélét, mivel nem volt elég otthon. Ide anyuék is velünk tartottak.
-Ok, ti néztek akkor szőnyeget, mi pedig szekrényt.-, anyu
-Jól van, menjünk!-, Indultunk el hárman.
-Mi a helyzet odakint? Nem gáz, hogy most Silvia egyedül van?-, én
-Nem, azt mondta, majd áthívja a barátait néha meg ott van neki társaságnak Lucky is.-, Lisa
-Oh, Lucky...-, Szomorodtam el.
-Nyugi, nem sír utánad már annyira...-, Próbált megvígasztalni Lis, de nem jött össze.
-Aha...-, Mentem tőlük egy kicsit távolabb, hogy megnézzek valamit.
-Lisa!-, Szólt rá Anna, majd utánam jött.
-Most mi van?! Én csak... Jól van, hagyjatok itt! Remek!-, Tolta tovább a bevárásló kocsit mérgesen.
-Emma, ne szomorkodj, hallod?-, Tette a kezét a vállamra Anna.
-Mindegy, nincs semmi gáz.-, én
-Figyelj, Lucky megért téged, ahogy Silvia is meg mindenki más is.-, Anna
-De hogy néz már az ki, hogy amint a barátom lelép, én is eltűnök? Ez olyan, mintha engem nem is érdekelne, hogy mi van veletek.-, én
-Dehogy olyan. Beszéltünk erről Silviával és azt mondta, hogy nincs semmi baj és ő is ezt tenné a helyedben. Szereted Billt, de logikus, hogy nem hagysz hátra érte mindent. Neked is van családod, akikkel tartanod kell és tartani is akarod a kapcsolatot. Évekig alig láttad őket, nem csodálom, hogy inkébb vagy most itthon, mint ott kint, ez érthető.-, Anna
-Azt sem tudom, hogy az érettségit hol fogom letenni...-, én
-Hol akarsz tovább tanulni és élni?-, Anna
-Ezt sem tudom... Gondoltam rá, hogy visszamegyek Németországba, de hogy néz ki, hogy pont most itthagyom anyuékat? És ha történik valami és én nem vagyok itt?-, én
-Nem védheted őket örökké mindentől... Választanod kell, Emma!-, Anna
-Tudom, de... Ők a családom... De ti is az vagytok, ahogy a fiúk is, Silvia és Lucky is. Mi a fenét csináljak?-, Túrtam a hajamba, közben egyre könnyesebb lett a szemem.
-Ha eljön az ideje, tudni fogod, hogy hogy válassz, hidd el!:)-, Ölelt át nyugtatás képp.
-Remélem, nagyon remélem...-, Nüszögtem. Ekkor jött oda hozzánk Lis.
-Itt vagyok, ha valakit még érdekel...-, Mondta kicsit sértődötten.
-Ne haragudj, hogy úgy elrohantam, Lis!-, Öleltem át.
-Öhm, semmi baj! Jól van na!-, Paskolgatta meg a hátam, bár nem tudta, hogy mi van.
-Találtál valamit?-, Engedtem el szipogva.
-Aha, gyertek!-, Ragadott minket karon. Egy olyan kis szőnyeg volt, ami madártávlatból egy kis városrészt ábrázolt.
-Wáh, ilyen volt oviban is, és imádtam rajta játszani! Én is akarok ilyet!-, Lelkesedtem.
-Kezdjük félteni?-, Kérdezte Lisa Annától.
-Talán...-, Válaszolt nagyra nyílt szemekkel Anna...
Remélem jó lett, a következő rész vagy itt, vagy eoldalon lesz fent, még nem tudom... Ha van kedvetek, azért írhattok komit e-mailben (hilfmirfliegen@citromail.hu) vagy az oldalon a chatbe. Béna ez most így, tudom, de sajnos nem tudok mit csinálni, bocsi! Csak jövőhét elején tudok bármit is kezdeni az oldallal, mert addig nem leszek itthon. Addig is vigyázzatok magatokra és pihenjetek sokat!:) Tschüs.:)
