Hello!:) Egy kommentről már tudok, amit köszönök ! Nem tudom, hogy azóta kaptam-e még(2012. 07.15.), mivel nincs netem, de itt be tudtam állítani, hogy kapjatok azért részt.:) Jó olvasást!:)
-Nyugi, öcsi! Kibírjátok! Szünetben úgyis találkoztok.-, Próbálta vígasztalni.
-Remélem.-, Hunyta le a szemeit szomorúan.
*Nálunk*
-Na, beszéltél vele?-, Nézett rám Péter mosolyogva, mikor leértem.
-Igen, Tom is ott volt, szóval már ő is tudja. Remélem, nem baj.-, Néztem rá félve.
-Nem, őket már egy személynek tekintjük ilyen téren. Amit tud a egyik, azt tudja a másik is.:)-, Péter
-Igen, ez általában így van. Anyu?:)-, én
-Kiment a mosdóba, mindjárt jön.-, Kapcsolgatta a TV-t. Egyszercsak megláttam az Egy rém rendes családot.
-Oh, itt állj meg! -Huppantam le mellé. -Bocsi, enyhe mánia.-, Nevettem el magam.
-Igen, mielőtt találkoztunk volna, anyud szólt, hogy erre készüljek fel.:) -, Péter
-Nem szereted?-, Néztem rá.
-De, elmegy. Bár nem nézem olyan gyakran, mint te, az egészen biztos.:)-, Péter
-Csinálok pattogatott kukoricát. Kértek?-, Álltam fel, mivel épp reklám volt.
-Igen, köszi!:)-, Péter
-Péter, megyek és lefekszem aludni, jó?-, Jött vissza anyu fél perc múlva.
-Nem érzed jól magad?-, Nézett rá aggódva és fel is állt.
-De, minden rendben van, csak álmos vagyok egy kicsit.-, Nyugtatta meg egy fáardt mosoly kíséretében.
-Nem baj, ha én még itt maradok egy kicsit?-, Ölelte át.
-Nem, maradj csak. Lehet, hogy még én is bekapcsolom egy kicsit háttérzajnak. Majd nyomd ki, ha jössz aludni, jó?-, anyu
-Persze, Kicsim.:)-, Csókolta meg. Már elbúcsúztak és anyu felment, mire én visszaértem.
-Anyu?-, Mentem be egy nagy tál kukoricával.
-Felment, mert álmos.-, Péter
-Elköszönök tőle még és jövök.-, Indultam fel.
-Ok.-, Péter
-Itt vagyok. -Huppantam le mellé. -Figyelj, ráérsz most beszélgetni?-, én
-Persze, mondd csak!-, Halkította le és felém fordult.
-Én, öhm... Tudom, hogy ez még friss dolog meg minden, de az esküvővel kapcsolatban elkezdtetek már szervezni valamit? Vagy van valami terv akár időpontot tekintve?-, én
-Igazából, még semmi, de szeretnénk a közeljövőben, legalábbis én úgy látom anyukádon.:)-, Péter
-És te? Neked mi a véleményed erről?-, én
-Jó volna minél előbb fehér ruhában látni. Biztos gyönyörű én meg kíváncsi vagyok.:)-, Annyira aranyos volt ez tőle, hogy majdnem elsírtam magam.:')
-Örülök, hogy itt vagy neki.-, Mondtam halkan.
-Én is örülök, hogy ismerhetlek titeket. Nagyon szeretlek mindkettőtöket..)-, Péter
-Mi is téged.:) -Öleltem át. Jó volt, hogy ő ott volt velünk. Nem tudtam soha megtapasztalni, hogy milyen egy szerető apa, de Péter mellett kezdtem rájönni. -Na jó, mielőtt telesírnék egy százas csomag zsepit, beszéljünk a részletekről!:)-, Húzódtam el tőle.
-Ok, de te komolyan most akarsz esküvőt szervezni? Este 9-kor?-, Nézett rám felvont szemöldökkel, de mosolyogva.
-Igen. Viccelsz?! Tök fel vagyok pörögve -hála nektek-, szóval most viselned kell a következményeket.-, Nevettem el magam.
-Atyám, mire vállalkoztam én?!-, Nevetett.
-Látod, látod? Én elvileg anyura hasonlítok, és ha a kistesóm is rá fog, akkor...-, Néztem rá vészjóslón.
-Jézus, egy nyugodt pillanatom nem lesz innentől kezdve, igaz?-, Nézett aggódva, de aztán persze elnevettük magunkat.
-Úgy valahogy. Na szóval: vendégek?-, Váltottam gyorsan témát.
-Tessék? Oh, hogy az esküvőnél tarunk már megint. Az már más!:D-, Péter
-Igen. Na? Sok, kevés? Falu apraja-nagyja vagy csak szűk családi?-, Pattogtam, mint egy pattogásserkentőt kapott gumilabda.xD
-Beszélgettünk már erről anyukáddal egy kicsit, és azt hiszem, ő is kis, csendes esküvőt szeretne.:)-, Péter
-Az jó. Az óriási szerintem olyan személytelen, nem?-, én
-De. Nem is tudjuk ki van a saját esküvőnkön? Hadd osszuk már meg mi ezt azzal, akivel akarjuk, nem?-, Péter
-De, egyetértek. Helyszín?-, én
-Most jót kérdezel. Ezt már anyuddal kéne megdumálni, mert szegény kihagyjuk itt most mindenből.-, Péter
-Igen, igazad van, ez tényleg már rá is tartozik.-, én
-De a ruhát ti választjátok, abba én fix, hogy nem veszek részt!:D-, Emelte fel a kezeit védekezően.
-Ok, azt azt hiszem, megoldjuk. És a te ruhád?-, én
-Hát, majd előszedem az érettségis öltönyömet...-, Nézett ártatlanul.
-Meg ne próbáld! Ha meglátlak egy kopott, rövid, ,,épp hogy be tudtam gombolni, de mindjárt szétreped!" szerkóban, én...!-, kezdtem fenyegetni.
-Jó, ok, nyugi, csak viccelek!:D-, Péter
-Ajánlom is! Nem vagyok egy nagy divatőrült, sőt! De ezért gyilkolok!xD-, én
-Megértem. Szörnyű látvány lennék Azt sem tudom már, hogy én akkor férfi létemre hogy voltam képes felvenni azt a rettenetet. Még visszagondolni is rossz rá, de komolyan!-, Borzongott meg.
-Miért, milyen volt?-, én
-Ilyen iszonyatos kék -de tényleg valami borzalmas- és ahhoz vettem fel valami rettenetes csokornyakkendőt, de már azt sem tudom, hogy az hol a frászban van. Anyud meglátna benne, szerintem sikítva szaladna ki a világból.:D-, Péter
-Az elképzelhető, szóval inkább dobd ki; sőt, égesd el!xD-, én
-Ok, meglesz.:D-, Péter
-Nézünk még TV-t? Holnap zaklatlak akkor titeket a hajmeresztő ötleteimmel.-, én
-Nézzünk, holnapra meg kialszom magam.:)-, Péter
-Megegyeztünk.:)-, Hangosítottam fel egy kicsit. Másnap már reggelinél az esküvőről beszéltünk. Egy kis jegyzetfüzetbe irogattam, amiket feltétlen szerettek volna.
-Emma, figyelj, mi... gondolkodtunk ezen, és.... El kéne ezt halasztani.-, Ezt délután mondta anyu, ami ,,kicsit" letaglózott. Épp a szobámban voltam és neteztem.
-Mi? Dehát miért?-, Kérdeztem csalódottan és az ágyamra ültem, anyu mellé.
-Rengeteg dolog lesz ebben az évben. Neked is a suliban meg nekünk is a picivel, szóval... Időben és pénzben is durva lenne ez így egyszerre, érted?-, Nézett rám szomorúan.
-Igen, de... Akkor nem akartok összeházasodni, vagy mi?-, én
-De, nagyon szeretnénk, csak nem most. Majd talán egy év múlva.-, anyu
-Egy év? Az rengeteg!-, Dőltem neki szomorúan.
-Annak tűnhet, de nem olyan sok az sajnos. Gondolj csak bele: amíg megszületik, hazajövünk a kórházból, utána vagy egy hónapig ki se mozdulhatok majd. Az máris április. Addig meg mindent elkészíteni...-, anyu
-Jó, ok, tényleg húzós ez így. De akkor én mit csináljak? Hogy segítsek?-, Néztem rá szomorúan.
-Hát, valakinek meg kéne tervezni a gyerekszobát is...-, Mosolygott rám.
Na, milyen lett?:D Remélem tetszett, majd írjatok! Ha gondoljátok, küldhettek e-mailt, azt biztos megkapom (hilfmirfliegen@citromail.hu). Tschüs.:)
